Recenziók, interjúk

 2017.03.16

Könyvismertetés: Shoj Shiba és David Walden: Az áttöréses fejlesztés irányítása

http://opuseteducatio.hu/index.php/opusHU/article/view/183/245

Elöljáróban tisztáznunk kell azt a lehetséges jogos felvetést, hogy a tartalmában, jellemzően a hatékony és sikeres vállalatirányítással foglalkozó kutatási összefoglaló könyvet miért mutatunk be, miért ajánlunk egy dominánsan pedagógiai irányultságú témakörnyezetben, kiadványban.

benedekElöljáróban tisztáznunk kell azt a lehetséges jogos felvetést, hogy a tartalmában, jellemzően a hatékony és sikeres vállalatirányítással foglalkozó kutatási összefoglaló könyvet miért mutatunk be, miért ajánlunk egy dominánsan pedagógiai irányultságú témakörnyezetben, kiadványban.

A szerző Shoj Shiba professzornak ugyanis jelentős érdemei vannak a hazai minőség és vezetés kultúra elterjesztésében. Magyarországon, a világon Japán után másodikként, az amerikai Malcolm Baldrige díjjal egy időben, 1987-ben alapított díjat a teljes körű minőségirányítás elismerésére a japán Shoji Shiba professzor az Ipari Minisztériummal és a Nemzetközi Rendszerelemzési Intézettel (IIASA – International Institute for Applied System Analysis) IIASA-Shiba Díj elnevezéssel. A díjat Shiba professzor a magyar kormányzattól kapott tiszteletdíjából alapította meg. 1986-89 között 3 évig meghívott professzorként a IIASA Bécs melletti központjában dolgozott. Feladata az volt, hogy a Kelet és Nyugat közötti szervezeti nézet különbséget, rést csökkentse a MINŐSÉG által, mivel a minőség nem függ a társadalmi berendezkedéstől. A volt szocialista országok közül a minőségszabályozás alkalmazott módszereiben (Minőségi körök) Magyarország tudott eredményeket felmutatni 1986-ban, így a japán professzor kísérleti TQM programját magyar szakértőkkel közösen alkotta meg az Ipari Minisztérium támogatásával. Tíz szakemberrel kilenc héten keresztül kidolgozta a magyar ipar Cselekvés Programját a TQM hazai bevezetésére, melyet az akkori ipari miniszter elfogadott, s 1987-ben megkezdődött a program megvalósítása. Ez az időszak volt a kezdete a TQM bevezetésének Angliában és Amerikában is, így Magyarországnak igen nagy szerencséje volt, hogy már a korai időszakban japán szakértő által tanulhatták meg vállalatok és szakértők a legfejlettebb minőségfejlesztési módszereket. A magyar szervezetek sikerei is visszavezethetőek e történelmi kezdetekhez. A IIASA-Shiba Díj a Deming Díj mintája alapján egyének, csoportok és szervezetek elismerésére szolgál. 1997-től az alapító kezdeményezésére nyitottak a közszolgálati szervezetek, így a köznevelési intézmények felé is. A professzor magyarországi tevékenységét 2005-ben egyéni Deming díjjal jutalmazták Japánban. Magyarországon is elismerték munkáját: megkapta a Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét, valamint a Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét a Csillaggal kitüntetést a Köztársasági elnöktől. 2009-ben bemutatták Shoji Shiba professzor és David Walden “Az áttöréses fejlesztés irányítása” című könyvét (Breakthrough Management).

A könyv első, „Túlélés a változó világban” című fejezetben sokrétű adatbázissal bizonyítva tárgyalja a társadalmi, gazdasági, technológiaváltozások jellemzőit, tendenciáit, gyorsuló ütemét. Megállapítja, hogy a világméretű és gyorsuló változási kényszerek kezelése  a változásmenedzselés klasszikus módszereivel (tervezés, fellazítás, változás, megszilárdítás, követés, korrekció, kiértékelés) már nem lehetséges. A szerző kutatásai alapján új paradigmát vezet be a minőség és vezetéskultúrába: az áttöréses fejlesztés irányítását. A 2.3 fejezetben (A változások és a vállat irányítás három korszaka) fejlődés és eszme történeti megközelítéssel ismerteti a

  • szabályozáson alapuló (tömeggyártás,1930-1950 közötti időszak),
  • a fokozatos (lépésről-lépésre történő fejlesztés, 1960-1990 közötti időszak) fejlesztés (kaizen)
  • és az áttöréses fejlesztés (breakthrough) (a szervezet szilárd értékrendje az állandó, a szervezet típusa változik) jellemzőit, különbözőségeit.

 Számos példán keresztül ismerhetjük meg a mai legkiválóbb szervezeteknél történt alkalmazást, a paradigmaváltás kiteljesedését. A gazdagon illusztrált és sok-sok folyamatábrát bemutató könyv mondanivalóját adaptálhatjuk a köznevelési intézményszervezetek vezetési folyamataira, technológiájára.

A felfogás és nézetrendszer fejlődése itt is szakaszolható: akció, feladat és tevékenységközpontú pedagógiai gyakorlatra. Minden köznevelési rendszer megoldásra váró problematikája a nevelés-oktatás eredményességének és hatékonyságának definiálása, mérése. A pedagógikumban a nevelés-oktatási folyamat hagyományos vizsgálati apparátusa, visszacsatolási módja a mérés-értékelés, s a vizsgarendszerek működtetése. A minőségirányítás (minőségfejlesztés+minőségbiztosítás) igénye az ipari-üzemi gyakorlat világából az 1990-es években „kopogtatott be” a köznevelési intézmény rendszerbe (ISO, EFQM). Az első adaptációk, befogadó kísérletek a tanműhellyel is rendelkező szakképző intézményekben történtek. Az 1999/2000 tanévben indult a Comenius 2000 közoktatási minőségfejlesztési modell, amelynek alapgondolata a partneri együttműködés fejlesztése, és a TQM (folyamatos fejlesztés+folyamatos szabályozás+a szervezeti kultúrafejlesztés) vezetési filozófia elterjesztése volt. Számos törvényi változtatás, és oktatáspolitikai filozófiaváltás hatására sem (pl.: kötelező, majd megszüntetett IMIP) tudott gyökeret verni egy általános minőségirányítási módszertan, követelmény. Jelenleg az intézményi önértékelés a kötelező elem. Az oktatásirányítás felismerte, hogy a köznevelési intézményekben rendkívül eltérő a minőségkultúra, a vele való foglalkozás, a vezetői elköteleződés. A köznevelés közpénzből fenntartott intézményrendszer, így a rendszerszemléletű megközelítéshez hozzá kell rendelni teljesítmény-és minőségkontrollt. Ezek egyik eszköze az önértékelésen alapuló minőségfejlesztés, az országos mérés-értékelésben való kötelező részvétel és az eredményesség kötelező nyilvánosságra hozatala.

A 4.3. alapelvekről szóló fejezetben meggyőz bennünket a szerző, hogy a professzionális vezetés mellett a munka szervezettsége folyamatos, tudatos tevékenység, és mindig célorientált. A minőségi munka megkövetelése tehát differenciálpedagógiai vezetői beállítódás, szilárd értékrend, tehetségközpontú pedagógia alapján történik.
A partnerközpontú, egyenletes szakmai színvonalat produkáló, kiszámítható működés kellő referencia a fenntartónak és a megrendelői körnek. Az áttöréses fejlesztési elemek megjelenése ugyanakkor nem okoz zavart a szervezetben, mert a minőségbiztosítással állandó kontrol alatt tartja a belső folyamatokat, jellemző a korrekció. (PDCA ciklus).

A 6.2 fejezetben (Menj vissza a forráshoz) összegzi a minőségfelfogások általános ismereteit, mintegy felkészítve az olvasót a következő nagy fejezetek, új gondolatainak befogadására. A minőségfejlesztés folyamatos, tudatos tevékenység, aminek fő eleme a közösen felállított (esetünkben: pedagógiai programban elfogadott) célkövetés. A minőségbiztosítás differenciált, humanista, tehetségközpontú vezetési filozófia, amely vállalja az állandó megmérettetést. A TQM szerint dolgozó intézmény önmaga határozza meg a kulcsfeladatokat és a kulcsváltozókat, kulcsfolyamatokat.

A 8.2 fejezetben (A áttöréses fejlesztés körfolyamatai) ismerhetjük meg a fő tartalmi mondanivaló szintézisét. Az áttörést „spirális” visszatérő jellegű körfolyamatként értelmezi a szerző, melynek egy pontján, amikor minden feltétel adott megtörténik az áttörés, ami egy új minőséget, terméket, értéket generál. Az áttörés feltételei:

  • első fázisban: új paradigma „céltételezés”szervezeti „életfilozófia”, TQM bevezetése, szellemi áttörés (dedication),
  • második fázisban: új szisztematikus humán, műszaki, technikai erőforrás fejlesztési folyamat fázisokra bontott tervezése,
  • a harmadik fázisban: a fejlesztők kompetenciáinak és profizmusuknak fejlesztése, a problémaazonosító, elkerülő érzék fejlesztése.

A 10.2 fejezetben keretbe foglalja és lezárja a fő gondolati ívet. A könyv elején a (Túlélés a változó világban) összefüggésekre fókuszálva ismerhettük meg a változási kényszereket. A zárófejezetben (Új közösségek a kreatívabb jövőért) összefoglalja, bemutatja, hogy a különféle irányítási típusoknak mi a helye, szerepe a szervezetek életciklusában, prosperitásában. Az áttöréses fejlesztés irányítása paradigma egyesíti a vezetési funkciók, szerepek klasszikus ismereteit, a leadership és a coaching módszerek valamennyi előnyét. Az egyénben és a csapatban rejlő, fejleszthető képességekből alkotja meg vezetés-és minőség filozófiáját. Az alkalmazhatóságot, a módszer hatékonyságát, eredményességét nemzetközi cégek gyakorlatán keresztül igazolja.Hazánkban „A Szövetség a Kiválóságért Egyesület”[1] az EFQM (European Foundation for Quality Management) európai tagszervezete 2006-ban megkapta azt a jogot, hogy Magyarországon különböző minőségügyi pályázatokat szervezzen, bonyolítson, mint licence tulajdonos az EFQM modell alapján. Az Egyesület évente meghirdeti – most már köznevelési intézmények számára is elérhetően – az Elkötelezettség a kiválóságért (Committed to Excellence) és a IIASA-Shiba Díj programot. A Szövetség a Kiválóságért Egyesület gondozza Shoj Shiba szellemiségét, szervezi a szakmai fórumokat. Évente egy alkalommal a díjátadásokkal egy időben személyesen is megismerhetjük, élvezhetjük Shiba professzor lenyűgöző, mindig újtudást adó előadásait, varázslatos személyiségét.A téma és tartalom interdiszciplináris jellege alapján jó szívvel ajánljuk a könyvet a hatékony és sikeres szervezetfejlesztés, a vezetésfejlesztés, a minőségkultúra iránt érdeklődő szakembereknek. A könyvben leírtak alkotó alkalmazása segíthet a köznevelési intézmény vezetőinek a napi praxisban az intézményt felkészíteni a tanfelügyeleti ellenőrzésre, és egy differenciált önértékelési módszertan kidolgozásában. A Shoj Shiba és David Walden által írt “Az áttöréses fejlesztés irányítása” címmel megjelenő kötet a Szövetség a Kiválóságért Közhasznú Egyesület gondozásában jelent meg Budapesten, 2009-ben.

[1] http://www.kivalosag.hu/

2017.02.16.

Közli: Városkép Pestszentlőrinc–Pestszentimre közéleti lapja, 2017. február 22. — XXVI. évfolyam 3. szám

http://www.varosgazda18.hu/wp-content/uploads/2014/01/VAROSKEP_2017.02.22_3.szam_.pdf

Milyen a jó iskola? Milyen változásokat hozott az iskolák életében a közoktatás szerkezetének átalakítása az elmúlt években? És milyen új feladatokat ró a nagyszámú változás a vezető beosztásban dolgozó munkatársakra? Elsősorban a b e v e z e t ő b e n szereplő kérdé- sekre igyekezett választ adni előadásában dr. Benedek István egyetemi tanár, szakíró azon a szakmai délutá- non, amelyet a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat XVIII. kerületi Tagintézménye szervezett február 16-án. Benedek István évtizedek óta kutatja a té- mát. Már kétdiplomás gyakorló szakemberként végezte el az ELTE pedagógia-iskolavezetés szakát 1982-ben, majd 1996-ban a BME Műszaki Pedagógiai Tanszék közoktatási vezető szakát. Tanulmányait bőven volt alkalma a gyakorlatban kamatoztatni, hiszen 1969-től kollégiumi csoportvezető tanár volt, később pedig igazgatóhelyettesként, illetve igazgatóként dolgozott. Első két könyvének tárgya is a kollégiumpedagógia volt, ám 1995-től már a pedagógiai vezetésben szerzett tapasztalatait osztotta meg az olvasóival. Az előadáson nem volt nehéz hamar észrevenni: a pedagógus-szakemberekből álló hallgatóság – amelynek tagjai korábban különféle képzéseken részt vettek Benedek István kurzusain – rajong az előadóért. Ez nemcsak a tudá- sának köszönhető, hanem határozott fellépésé- nek, szókimondó stílusának, ugyanakkor finom humorának is. Az előadás tanulsága az, hogy azok az iskolák képesek tartósan eredményesen működni, amelyekben demokratikus a légkör, a feladatokat kreatív csoportok oldják meg, és a munka lényege a folyamatos építkezés. Ê K. Gy

 

2016.11.12.

Készítette: Szelezsánné Egyed Dóra

Könyvismertetés
Dr. Benedek István: Az együttműködés fejlesztése, kooperáció

A szerző, dr. Benedek István neve ismerősen cseng a pedagógiai tudományokban jártas olvasónak. Egyetemi oktató, coach, mentor, közoktatási szakértő. Emellett tudni kell, és akik személyesen ismerik, megtapasztalhatták, hogy rendkívüli ember, ízig-vérig pedagógus és született vezető.
A szerző szakterülete hihetetlenül széles spektrumot ölel fel: vezetéstudomány, neveléstudomány, tanügyigazgatás, kollégiumpedagógia, menedzsment, szociálpszichológia. Ez széles érdeklődési körét, csillapíthatatlan tudásvágyát és rendkívüli intellektusát is kitűnően jelzi. Minden területen otthonosan mozog, és ismereteit, tudását professzionális szinten osztja meg a mai napig is hallgatóival a BME Műszaki Pedagógiai Tanszék közoktatási vezetői szakirányú képzésén, és az ELTE képzésein. „A hatékony menedzser és a változásmenedzselés tantárgy oktatójaként másfél évtizeden át tanított a brit The Open University, Business School magyarországi iskolájában, az Euro-Contact Business Schoolban, ahol nemzetközi tréneri minősítést is szerzett. Az EFQM alapú minőségbiztosítás-fejlesztés szakértője, az Elkötelezettség a Kiválóságért (Committed to excellence) és a IIasa Shiba Díj tanúsító értékelője. Több mint száz szakmai tanulmány, huszonöt szak- és egyetemi tankönyv szerzője.
Legismertebb művei: Pedagógiai vezetés, a vezetés pedagógiája. Budapest: OKKER kiadó, 1996.A professzionális intézményvezetés alapjai. Budapest: Raabe kiadó, 1997.
Szakmai fejlesztés. Budapest: BME, 2004.A köznevelési intézmény hatékonysága. Budapest: BME, 2011. ”1
Műveit olvasva gyakran eszembe jutnak George-Louis de Buffon gondolatai:„ A stílus nem egyéb, mint az a rend és lendület, amit gondolatainkba viszünk…. Ahhoz tehát, hogy jól írjunk, teljesen uralkodnunk kell tárgyunkon, s eléggé el kell mélyednünk benne, hogy világosan lássuk a gondolatok rendjét, s folyamatos láncolattá fűzzük őket úgy, hogy ennek minden szeme egy-egy gondolat legyen…”2
Úgy gondolom, Dr. Benedek István tanár úr ezt ebben az írásában megvalósította.
A szerző legújabb műve Az együttműködés fejlesztése, kooperáció címmel jelent meg az idei év nyarán a BME Közoktatási Mestervezető szakirányú továbbképzési szak egyik tananyagaként. A képzés azoknak indult, akik öt évvel vagy korábban végeztek, és vezetői feladatokat látnak vagy láttak el.
A szerző célja, hogy a hallgatókat ráébressze arra, hogy az együttműködés, a kooperációs lehetőségek megismerésével, begyakorlásával hogyan fejleszthetik vezetői profizmusukat.
A köznevelési intézmények nevelőtestületében, alkalmazotti közösségeiben eltérő színvonalú együttműködési és kooperációs kultúra figyelhető meg. A könyv és a hozzá kapcsolódó gyakorló munkafüzet anyaga bővíti a hallgatók meglévő ismereteit, és a gyakorlatorientált tréningszituációk alkalmazásával mintegy új dimenzióba helyezi a tanultakat. Módszerek, technikák tárházát ajánlja fel az ok- okozati összefüggések megtalálására. A tanultakkal mestervezetői kompetenciáikat bővíthetik az olvasók.
Az első fejezet rávilágít arra, hogy a hatékony szervezeti kultúra és a támogató légkör kialakítása az egyik legalapvetőbb vezetői feladat. A szervezet az egyének együttműködése nélkül képtelen eredményesen működni. De a vezetésnek a szervezeten belül kell működnie, mintegy motorként hajtania azt. A tényleges teljesítmény azonban, ahogy a kontingencia – elméletek is bizonyították, a külső befolyásoló tényezőkkel is kölcsönhatásban van. A vezetőnek ezért nincs kikövezett útja, azt saját magának kell kitaposnia. Sok- sok leágazása lehet, egy ilyen útnak (a materiális és immateriális környezeti összetevők), és közben a vezetőnek azt is el kell döntenie, hogy az emberi kapcsolatokra hangolódik vagy feladatorientált lesz.
A kapcsolatkezelésről szóló fejezet áttekinti a legfontosabb elméleti alapvetéseket, melyek a szervezeten belüli és a szervezet csoportjai közötti kapcsolatokat jellemzik (Douglas McGregor X- és Y- elmélete, Ouchi Z – elmélete, Alderson R – elmélete).
A következő tananyagegység arra hívja fel a figyelmet, hogy a hatalom természete és szerepe hogyan befolyásolja, határozza meg az együttműködést. A vezetői hatalom tipizálása után felvázolja a hatalom forrásait, majd átvezet minket az együttműködés és versengés tématerületére.
A folyamatosan gyorsuló társadalmi, gazdasági változások hatására a köznevelési intézményekben is rendszeressé váltak a konfliktusos helyzetek. A fejezet szemléletesen ismerteti az okokat, a konfliktusok megítélésének attitűdbeli függőségét, a megoldási lehetőségeket. Ábrázolja a konfliktus természetrajzát és jelzőrendszerét, elkísérve minket a
konfliktus forrásához. A szerző foglalkozik a globalizáció, a multinacionális cégek megjelenésének következményeként a közbeszédben is megjelenő másság kezelésének fogalmával, miközben megismerhetjük Hofstede 4 dimenzióból álló nemzeti kultúrát leíró terminológiáját. A konfliktusok lehetséges kimenetének és az együttműködést segítő konfliktuskezelési stratégiák, módszerek felvázolásával az író utat mutat a megoldás felé.
A következő részben a szerző, mint minden művében, rendkívül emberközeli, közérthető stílusban, humorosan ismerteti meg az olvasókat a tudatos vezetői támogatás elemeivel: az együttműködő szereptipológiával, az együttműködés kommunikációs aspektusaival és feltételeivel, valamint a csoportfeladat funkciók fenntartásának módszereivel.
A motivációról szóló fejezetből megtudhatjuk, mi a különbség a tranzakcionális és a transzformális vezetés között. Vajon melyik segíti jobban a szervezet tagjainak együttműködését? Buffon mondása szerint : A stílus maga az ember. Ez szerintem különösen igaz egy vezetőre. A szerző ennél tovább lép, és bebizonyítja a vezetés stílusa és a vezetői személyiség közötti szoros kapcsolatot, majd ebből az aspektusból feltárja előttünk az akcióközpontú és a funkcionális vezetés jellemzőit. A motiváló vezető tevékenységi hálójával pedig megmutatja, hogy mennyi mindenre kell fókuszálni a vezetői munka során, hogy munkatársait ösztönözni tudja.
Ha már a szervezeti teljesítményben is realizálódik az együttműködés, és a versengő helyzeteket is sikerül kezelni, a vezetőnek még akkor is van feladata: figyelnie kell a folyamatokra, a finomhangolásra, és arra, hogy nehogy téves felfogás alakuljon ki benne a saját munkájáról, szerepéről.
A könyv utolsó fejezete nagy figyelmet szentel a kiégés (burnout) jelenségének, mely egyformán érinthet vezetőt és beosztottat is. Elemzi a kiégés folyamatát, bemutatja annak összetevőit, szakaszait, és felhívja a figyelmet a megelőzés (prevenció), a beavatkozás (intervenció) és a kezelés lehetőségeire és fontosságára.
Nemcsak mestervezetőknek ajánlom e könyvet, hanem gyakorló pedagógusoknak is, mert elolvasva kitárulhat előttük egy olyan világ, amiben sok mindenre megtalálhatják a választ, és talán jobban megérthetik vezetőik szándékát, akik pedig megtanulhatják művészi szinten művelni a vezetés tudományát.
Felhasznált irodalom:
1. http://raabe.hu/professionals/dr-benedek-istvan/; letöltés ideje:2016,11.19.
2. George-Louis de Buffon: Értekezés a stílusról (1753), fordította: Rónay György http://enciklopedia.fazekas.hu/memo/Georges-Louis_de_Buffon_b.htm; letöltés ideje: 2016.11.19.
3. Dr. Benedek István: Az együttműködés fejlesztése, kooperáció. Budapest: BME,2016.

2015.05.14.

Tantestületi tréning. A köznevelési rendszer változásai

brandHalas rádió riport az eseményről


DrBenedekIstván.mp3

http://hirmagazin.sulinet.hu/hu/oktatas/feladatok-kompetenciak-valtozasa-az-intezmenyvezetoi-gyakorlatban
2007.11.27.
Az alábbi tanulmányból kiderül, hogy a közoktatási intézmények szervezete jelentősen átalakul, s számos ponton a gazdasági szervezetekre jellemző sajátosságok válnak általánossá a vezetés- és szervezetfejlesztés, valamint a minőségbiztosítás terén. Bármilyen irányba is fejlődik egy adott szervezet működése érdemes áttekinteni annak legfontosabb mozzanatait az alábbiak szerint.

Gondolatok a vezetésfejlesztésről

Az ezredforduló utáni időben a gazdasági és oktatási szervezetek, a társadalom civil alakulatai a következő főbb tendenciákkal kerülnek szembe:

– magas a munkanélküliség, és ennek komoly társadalmi hatásai vannak,

– az oktatási rendszer nem felel meg a munkaadók igényeinek,

– felértékelődik a tehetség, az alkotó kreativitás,

– az öregedő népesség nagy nyomást gyakorol az államra és az aktívakra,
– az olcsó munkaerővel termelő országok részéről növekedik a konkurencia,

– a technika gyors tempójú fejlődése jellemző minden területen,

– változó értékek generálódnak a társadalomban, amelyek befolyásolják az otthoni és a munkahelyi élet közötti egyensúlyt,

– felértékelődik az információ értéke, terjed az informatikai robbanás, differenciálódnak a vásárlói, megrendelői igények, szokások,

– a környezetvédelmi és a “zöld” megfontolások hatással lesznek a szervezeti viselkedésre,

– az európai uniós integráció jelentős változásokat követel a gazdaság és az oktatás területén is.

Mindezek alapján akár társadalmi, akár vezetésfilozófiai szempontból levezethetőek a főbb változási irányok, problémacsoportok.

A vezetéstudományi prognózisokból tíz, jól körülhatárolható problémakört lehet csoportosítani.

1. A szervezetek nem viselik el az autokrata vezetési stílust.

2. Csökkennek a szervezetek hierarchiaszintjei.

3. Nagyobb felelősséget kapnak a munkaszervezet nem vezető beosztású tagjai is.

4. A fizetés, javadalmazás közvetlenebbül fog a teljesítményhez, eredményhez kapcsolódni.

5. A legtöbb munkát multidiszciplináris teamekben fogják végezni.

6. A vezetők, menedzserek folyamatosan fognak tanulni, kevesebb lesz az alkalmi képzés.

7. A vezetők olyan munkatársakat is irányítanak, akik távol vannak egymástól, és az információs technika segítségével vesznek részt a közös szervezeti célok elérésében.

Ezen a ponton a vezetésfejlesztés témaköréből áttérünk a szervezetfejlesztés és a minőségbiztosítás területére.
A közeljövőben növekszik a szerződéses munkavégzés, kevesebb alkalmazott fog teljes munkaidőben fő munkahelyen dolgozni.

8. A vezetés elsősorban a munkatársak menedzselésével lesz elfoglalva.
Ez a tendencia azt jelenti, hogy egy szervezet életében, hatékony tevékenységében, a prosperitásban az emberek jelentik a legfontosabb erőforrást.

9. A szervezetek élén inkább általánosan képzett vezetők fognak dolgozni, mintsem specialisták.

10. A szervezetek nagyobb hatással lesznek a helyi közösségekre és a szélesebb társadalmi környezetre.

A vezetésfejlesztés főbb irányai az új vezetői kompetenciák kialakítására törekednek:
– Reagálni kell a változásokra és irányítani azokat.
– A vezetőnek a kezdeményezések kivitelezésével is kell foglalkoznia.
– A vezető a feladatok differenciált elosztása mellett egyre több területen ad át felelősséget.
– A vezető állandó tanulással biztosítja fejlődését, bővíti motivációs repertoárját, alkalmazkodik a testületi célokhoz.
– Forrásbővítő magatartással állandóan innovatív helyzetbe hozza a szervezetet.
– A vezető számára jól elkülöníthető menedzseri szerepek jelennek meg. Ilyenek: az operatív feladatok, a pénzügyek, a munkatársak és az információk menedzselése.

2002-óta már csak vezetőképzőt végzettektől fogadhat el pályázatot a fenntartó.

A szervezetfejlesztésről

Az iskola világa sajátosan szerepkultúrás szervezet, a modern szervezeti munkaformák ezzel szemben az úgynevezett mátrix- vagy projektszervezetek, amelyek adott, konkrét feladat elvégzésére szerveződnek. Csak annyi és olyan munkaerőt, technikát vesznek igénybe, amennyi a feladat megoldásához feltétlen szükséges, és csak addig működik a team, ameddig a feladatot elvégzik. Egy nagy szervezetben egy személy több teamben is dolgozhat az alaptevékenysége mellett.

A munkaerő-piaci értékítélet szempontjából a pályakvalifikáció ott kezdődik, hogy a jelölt tud-e idegen nyelvet, van-e jogosítványa, milyenek a számítógép-ismeretei. Az értékítéletben tehát nem az az analfabéta, aki nem tud írni, olvasni. Változik a műveltség tartalma, nő az általános műveltség szerepe, nem a lexikális, hanem a megtaláló, felfedező tudás az igazán értékes, az, amit az információs háttérbázis segítségével érünk el.

A pedagógus már nem példakép a hagyományos értelemben, tekintélye nem az állami hatalomból származik, de az átértékelt pedagógusképpel még adósai vagyunk a szakmának. A szabad iskolaválasztás, a helyi autonómia kiszélesítése – ami legteljesebben a helyi tantervben mutatkozik meg -, alakította ki a tanulásvezető pedagógusi attitűdöt.
A ma kibontakozó szervezeti hierarchiában új az, hogy teljesen megfordul a szerkezeti piramis, amit a kompetenciaváltozások szerint is vizsgálhatunk.

A csúcson a megrendelő áll, ő az adófizető.
A következő szint a pedagógus. Szűkül a vezetői autokratizmus lehetősége. A pedagógus szélesebb autonómiával és érdekérvényesítő képességgel a hierarchiában középen maradt.

A fogyasztó a gyerek, a szülő és a fenntartó.

Mint láttuk, a tudást átadó pedagógus konvencionális szerepe helyébe a tanulásvezető pedagógus szerepe lép. Ez a szerep célorientáltabb, az igénybe vevő elképzeléseit, szükségleteit tartja szem előtt.

Forrás: Benedek I.: Feladatok, kompetenciák változása az intézményvezetői gyakorlatban

PROGRAMBESZÁMOLÓ FELJEGYZÉS

 Vincze Zoltán filmrendező „Kerékbe törve” című 75 perces alkotását 2007. november 19-én a Kollégiumi Nevelés Országos Alapprogramjához kapcsolódó média és filmklub foglalkozás keretében levetítette a kollégium dolgozóinak és tanulóinak (68 fő). A filmvetítés után a filmrendező válaszolt a diákok kérdéseire, aki lehetőséget teremtett a film dramaturgiájának hátterét is megismertetni az érdeklődőkkel. A kollégium diákjai és pedagógusai megismerhették az alkotó folyamat főbb állomásait, a művészeti élményteremtés és átadás kritériumait. A résztvevők nagy és mély empátiával fogadták a filmben kifejeződő sorsszerűséget és sorskövetkezményeket.

 A foglalkozás hozzájárult ahhoz, hogy a diákok életmódja, életstílusa, további életvezetése a megdöbbentő sajnálkozás helyett a prevenciót és a cselekvő együttműködést helyezze előtérbe. A programot a diákönkormányzat által vezetett öntevékeny média csoport szervezte és bonyolította le.

 A kiértékelő feljegyzés a tantestületi értekezlet projektbeszámolója alapján készült.

 Budapest, 2007. november 30.

Dr. Benedek István

A „Hernád egyetem”

(Ami az évkönyvből kimaradt)

 Így (is) nevezte a diákargo a 14. számú Ipari Szakmunkásképző intézetet, amelynek 1966. és 1968. között voltam diákja. A kor és az iskola megértéséhez fontos néhány szociálpszichológiai összefüggést megismerni. Hányas vagy? 48-as! A hívó szó ismert korosztályunk ifjúkori eszmélésében. A háború után  1948-ban egy népes korosztály született meg Magyarországon. A korosztály 1962-ben nagyon kemény gimnáziumi felvételi szelekciós vizsgán ment keresztül, majd ugyanez a népes korosztály 1966-ban szembekerült az egyetemre felvehető, rendkívül szűk központilag meghatározott keretszámokkal. Még a maximális pontszámú felvételi eredmény sem jelentett biztos egyetemi felvételt, hisz akkor még egyéb felvételi feltételek, szempontok is voltak.

A 14. sz. intézetben 8 általános iskola és érettségi után kerültek a diákok. Az érettségizettek között is két jelentős csoport volt: azok választották az elektronikai és mechanikai műszerész szakmát, akik a középiskolai tanulmányaik alatt gyengébben szerepeltek, a másik csoportot, pedig azok alkották, akik „kényszerpályán” voltak, és az azonnali sorkatonai behívás elől érettségi után két éves, akkor úgy mondták „elméletigényes” szakmákat tanultak.

Rendkívül izgalmas volt az iskola belső szellemi közélete. A tanárok és a szakoktatók között többen voltak, akik a felszabadulás utáni „fényes szellők” nemzedékéhez tartozva lettek első generációs értelmiségiek. Nekik nagy affinitásuk volt a városi és a vidéki, egyszerű munkás -paraszt származású fiatalokkal való foglalkozáshoz, hisz saját értelmiségivé válásuk útját akarták velünk is végig járatni. A tantestület idősebbjei között voltak, akik a háború előtti időszakban közép-, felsőosztályhoz tartozó polgári nevelést kaptak, és ezt az értékrendet hozták.

Ma pedagógusként azt mondhatom, hogy 1966-ban az iskola egy „átlényegítő kohóként” is működött. A rendkívül sikermotivált tantestület sok-sok fiatal szakoktatóval, tanárral életet, lendületet adott az iskolának. Még érettségi után fiataloknak is tudtak közösségteremtő programokat szervezni. Többen itt ismerkedtünk meg a kajakozás szépségével. Jártunk a Dunára csónakázni, ahol az iskola csónakházat bérelt. Októberi, zúzmarás hajnalon érkeztünk meg a Misina-tetőre és a Zengőre, mert rendszeresen szerveztek csillagtúrákat. Külön nevelési igazgató-helyettes foglalkozott az ifjúsági mozgalommal, a klubélettel, a diákönkormányzattal (ma ezt a feladatot szabadidő szervezőnek hívják). Tanultuk a demokratikus érdek érvényesítését, az iskola küldöttként eljutottam az Országos Diákparlamentbe, készítettünk újságot, házrádió, stúdió volt, ifjúsági klubot rendeztünk be és különböző amatőr művészeti szakkörök működtek. Diákszínpadunk előadta Móricz: Rokonok című regényének adaptációját, többen vettek részt az akkori „Ki mit tud”-ok művészeti selejtezőjén, híresek voltak az iskolai József Attila szavalóversenyek is.

A mai pedagógus társadalom sokat foglalkozik méréssel, értékeléssel, minőségbiztosítással. A „Hernádban” ez már akkor meg volt, a benti tanműhelyek között termelési és munkaverseny volt, nagyon nagy presztízse volt, hogy a faliújságon a Hoffer, a Bálint, a Hadarics, vagy a Gregor csoport kerül-e ki győztesen. A kor szellemének megfelelően nemcsak arról szólt a dolog, hogy a leadott szélnyomás-mérőt vagy a váltókapcsolót, féltengelyt melyik csoport készítette el a legkevesebb selejttel, hanem figyelembe vették a közösségi programokat, a kulturális és sportesemények eredményeit is. Az iskolában rend volt és fegyelem, nyilván sok intézkedés a mai közoktatási törvény szemüvegén át megkérdőjelezhető lenne, de azt kijelenthetem, hogy nem volt senkinek ellenére. Az iskolának volt stílusa, arculata. A tehetséggondozásra is figyeltek, -bár akkor ezt nem így hívták-, talán nem is használták a tanárok ezt a fogalmat. Jól tudták, hogy a diákok egy része nem mondott le egyetemi, főiskolai tanulmányairól, s a műszaki tanárok a legügyesebbeket, a legérdeklődőbbeket plusz feladatokkal is ellátták (szakrajzok, elektronikai számítások, hálózattervezések, stb.), akiket a műszaki főiskolák és egyetemek nagy örömmel fogadták. Módos igazgató úr erre rendkívül büszke volt, úgy mondta: azért örülnek majd nektek a Műszaki Egyetemen jobban a gimnazistához képest, mert már nektek szerszám is volt a kezetekben.

A különböző belső vers, novella pályázatok, felolvasó délutánok, estek mind-mind barátságokat eredményeztek. A diákok jelentős része kollégista volt, és akkor a kollégiumok hangulata, belső közélete is más volt, ma is tudok számos, 14-esben szövődött házasságról, barátságról, összejáró és összetartó kapcsolatokról. A 14-esben tanult „48-asok” korosztálya ott van a vezető politikusok körében, a tudományos életben, a sikeres vállalkozók körében. Még ma is alig van televíziós stáblista, ahol a műszakiak között ne bukkanna fel egy-egy volt hallgató neve.

A második évet mindig külső gyakorlati munkahelyen, vállalatoknál kellett eltölteni. Odafigyelésnek, mai értelemben differenciált pedagógiai törekvésnek értékelhető, hogy a diákok érdeklődése, tanulmányi teljesítménye szerint próbálták jobb helyekre kihelyezni azokat, akik öregbíthették az iskola hírnevét, illetve, akiknek előnyösebb szakmai karriert akartak.

 Jó szívvel emlékezem a felnőttség küszöbén eltöltött két „kényszerpálya” évre, mai pedagógiai munkásságomban számos élmény, példa értékké csiszolódott és onnan hoztam a mindenáron való következetesség felismerését, a szakmai igényesség hasznát élményét.

 Budapest, 2005. január 14.

Dr. Benedek István



www.ofi.hu 
 Új Pedagógiai Szemle 1997  március
Alkossunk pedagógiai programot
2009. június 17.

Alkossunk pedagógiai programot

Szakmai sajtónkban sokasodnak a pedagógiai program készítésével kapcsolatos írások, kiadványok. A pedagógiai műhelyekben: az óvodában, az iskolában, a kollégiumban lázas szakmai előkészületek folynak az önazonosság pontos meghatározására. A nevelőtestületek a jó programkészítéssel sokat nyerhetnek az élesedő versenyben.

A pedagógiai programkészítéssel foglalkozó kiadványok sorába szervesen illeszkedik a Módszertani segédanyagok sorozatban megjelent Petrikás Árpád-Sass Attila: Alkossunk pedagógiai programot című munka.

Az ismert szerzőpáros – eddigi neveléselméleti felfogásához híven – az első fejezetben a nevelési rendszerszemlélet oldaláról közelítette meg a témát. Ez a megközelítés a pedagógiai programkészítést sajátos nézőpontból tárgyalja. Egyenrangúvá emeli a hagyományőrzést, hagyományápolást mint közösségteremtő erőt az innovációs folyamat szükségességével. A második fejezetben kiteljesedik a fő téma, mert a társadalmi mikro- és makrofolyamatokat mint programalakító tényezőket veszi elemzés alá. A harmadik részben a programalkotó nevelőtestület kap hasznos és azonnal használható algoritmusokat a szép, kihívó és felelősségteljes jövőt alakító feladathoz. A lezáró negyedik részben operatív műveleti feladatokkal ismerkedhet meg az olvasó. A gyakorló, programalkotó, programformáló és azt megvalósító pedagógus iránti mélységes tisztelet árad a szerzőpáros munkájából. Élő üzenet címmel szemelvényeket közölnek már kész és készülő programokból, s ezzel a gyakorló pedagógusok munkáját állítják példának. Ezzel is kifejezik, hogy a pedagógiaiprogram-készítés nem lehetetlen feladat és nem kényszeredett vállalkozás. Megtalálhatjuk a kötetnek ebben a részében többek között a debreceni Károlyi Mihály úti óvoda, a nyírmadai, az ibrányi, a biharkeresztesi, a miskolci, a hajdúhadházi általános iskolák nevelésfilozófiai alapvetését. Ezek az intézmények már korán elkezdték a nevelési és pedagógiai programalkotást, bekapcsolódva a debreceni alkotói műhelymunkába.

A kötetet kézbe vevő olvasó gondoljon arra is, hogy a kitűnő pedagógus és szakíró Sass Attila a halálos kórral birkózva vetette papírra gondolatait. Ez volt az utolsó szakmai üzenete: Alkossunk pedagógiai programot! A kötet a halála előtti napon jelent meg. Szemével még láthatta, de föl nem foghatta.

Petrikás Árpád-Sass Attila: Alkossunk pedagógiai programot! Hajdú-Bihar Megyei Pedagógiai Intézet, Debrecen, 1996.

Benedek István

AMIT A KOLLÉGIUMOKRÓL TUDNI KELL

 Mintegy ötven általános és középiskolai kollégium zárta be kapuit az elmúlt öt esztendőben. Többségük azért, mert a fenntartó önkormányzat /az 1991-es önkormányzati törvény a települések képviselő testületeinek kezébe adta a kollégiumok fenntartási kötelezettségét/ nem mindegyikre tartott igényt. Mostanában azonban föléledni látszanak a kollégiumok, minta újabban érdekük függődne működtetésükhöz az önkormányzatoknak.

Mi van a bezárom-kinyitom játék mögött, kérdeztük Benedek Istvánt a budapesti Ady Endre Közgazdasági Szakkollégium igazgatóját, a Kollégiumi Szakmai és Érdekvédelmi Szövetség szóvivőjét?

– A bezárások az 1990-1994 közötti időszakra esnek. Ekkoriban a fejkvóta egy kollégiumi gyerek után 67 ezer forint volt évente. Ezt a pénzt a kollégiumot működtető önkormányzat kapta meg és gazdálkodott vele. Néhol lecsíptek belőle kisebb-nagyobb összegeket különböző helyi érdekű célokra.

Túl sokat nem lehetett elvenni, hiszen a fejkvótából képtelenség fedezni az egy gyerekre jutó kiadásokat.

Jobb településeken meg kellett toldani az összeget az önkormányzatnak. Ahol erre nem voltak képesek, ott egyszerűen bezárták az intézményt. Nem ment nehezen, hiszen a kollégista gyerekek  más településekről jöttek, s ki költene szívesen idegen fiatalokra, ki jeleníti meg érdekeiket egy helyi képviselő testületben?

– Szó ami szó, nem olcsó mulatság a kollégium fenntartása.

– Nem bizony. Főként, ha meggondoljuk, hogy a kollégiumok többsége más célra más funkcióra épült annak idején. Elhanyagolt kastélyokba költöztették őket.  A hatvanas, hetvenes években az új kollégiumok építői se nagyon vették figyelembe a kollégiumi élet sajátosságait, a nevelési szempontokat, a családiasságot.

A mostoha körülményeknek és a demográfiai apálynak tudható be, hogy a 80-as évek második felében már bőven volt hely a kollégiumokban. Nem volt vonzó a szülők, a diákok számára. Mi végre fenntartani egy félig használt épületet? – kérdezték a képviselők és a bezárása mellett döntöttek több helyen az országban.

A Kollégiumok  Szakmai és Érdekvédelmi Szövetsége 1990-ben alakult meg. Mit tehettek a helyzet megváltoztatásáért?

– Több csatát indítottunk. Az egyiket azért, hogy a fejkvótát ne használhassa fel más célra az önkormányzat. Ezt nem sikerült elérnünk. A másikat azért, hogy emelkedjen az állami támogatás összege, hiszen az áremeléseket tekintve a kevésnél is kevesebb évi 67 ezer Ft. A csata győzelemmel  végződött, az idén 123 ezer forint a kollégiumi fejkvóta. Ez az összeg már vonzó az önkormányzatok számára, nem csoda, hogy megmenekülnek a bezárástól korábban felszámolásra ítélt kollégiumok. Ennyiből már le lehet csípni az épület felújítására, modernizálására is. Elértük azt is, hogy 1993-ben közoktatási intézményként került az Oktatási Törvénybe a kollégium. E körül nagy viták voltak, mert a törvény előkészítés során akadt országos hírű pedagógiai kutató, aki befolyásosan hangsúlyozta, hogy csupán szociális szolgáltatást vár a kollégiumtól. Ágyat, asztalt és ételt. A nevelésről, a korrepetálásról, a felzárkóztatásról. a tehetséggondozásról, a tanulás segítéséről lemondott volna. Úgy gondolta, a kollégium ne avatkozzon bele az iskola, a család nevelő munkájába. Országgyűlési képviselők között is akadt olyan, aki a kollégiumot fizető népjóléti szolgáltatásként képzelte el. Evvel újabb terhek nehezedtek volna a kollégiumot igénybe venni kényszerülő családokra .Valami önfenntartási képességet gondoltak, amennyiből nyereségesen gazdálkodhat a kollégium. Szerencsére szavuk nem hallatszott az égig.

– Az általános iskolák a képzési idő meghosszabbításával, a gimnáziumok alsóbb osztályok indításával igyekeznek megtartani magukat. A kollégiumok a megnövelt fejkvótával?

– Többről van szó. Manapság sok a szegény család, a szociálisan hátrányos helyzetű gyerek. Számukra létfontosságú lehet a kollégium, továbbtanulásuk elősegítője. Egyébként a képzési idő meghosszabbítását választott iskolák többségének is szüksége van kollégiumokra, hiszen a kilencedik, tizedik vagy a technikumi osztályokba nemcsak a településeken élő gyerekeket veszik fel. Albérletet nem tudnak fizetni a munkanélküli, gyerekét egyedül nevelő szülő, vagy kis keresetű család. Marad a kollégium, mely egyelőre még ingyenes az általános és középiskolásoknak.

Ingyenes?

– Csak az étkezésért kell fizetniük a szülőknek. A mindenkori étkezési norma 70 %-át. A három vagy többgyerekesek a norma 50 %-át fizetik. Április óta a szociális törvény alapján a különbözetet a kollégiumok közvetlenül a települési önkormányzattól igénylik számla alapján. Ez óriási előrelépés. mert ezzel is csökken a kollégiumot fenntartó önkormányzat terhe.

– Azt mondta, ma már szívesebben vállalják a kollégiumok üzemeltetését az önkormányzatok. Én mégis hallok fenntartási gondokról. Hogyan van ez?

– Sok egyéb körülmény is közrejátszhat egy-egy kollégium bezárásában. Megesik, hogy a megemelt fejkvóta ellenére sem képes a település működtetni az intézményt, pl. a nagyon magas felújítási munkálatok, vagy a magas fajlagos költségek miatt. Ebben az esetben átadhatja a megyének a fenntartását. /Megjegyzem, ez a lehetőség vonatkozik ez más oktatási intézményekre is. / Sok gond adódik a tulajdonjog körül az üzemeltetésre a megyéknek átadott kollégiumok esetében. Ha a tulajdonjog az átadó önkormányzatnál marad, akkor a megye működteti ugyan az intézményt, ám a tatarozását pl. nem vállalja. A mai tendencia a megyei fenntartás szélesedése. Itt már regionális érdekek jelennek meg. Ez tehát előre lépés és nagyobb működési biztonság a kollégiumoknak. Szövetségünk azonban ennél is tovább szeretne lépni. Azt szeretnénk, ha a kollégiumok fenntartását egy erre a célra létesített közalapítvány venné át. Ez alternatívát és biztonságot jelentene a kollégiumi intézményrendszernek a fenntartói, -gyakran pillanatnyi politikai és gazdasági kényszertől motivált- kiszolgáltatottsággal szemben.

– Hogyan érinti a kollégium tartalmi munkáját a fenntartás, üzemeltetés körüli vita?

– Már említettem, hogy volt, aki nevelőtanár nélkül képzelte el a kollégiumot. Mi örülünk, hogy Magyarországon már van nevelőtanári képzés, a kollégium már nem a mindenütt csődöt mondott tanárok begyűjtőhelye. Sohase volt persze, hiszen mindig akadtak kiváló tanáregyéniségek a kollégiumokban is. Mindenesetre szakmai körökben gyakran lehet hallani, hogy hozzánk a gyengeképességű kollégák jönnek. Iskolabezárások, tanár elbocsátások idején alkalma van a kollégiumnak is magasra tenni a mércét az alkalmazáskor. A mai kollégiumban már ott vannak a nyelvtanárok, az informatika tanárok is. A felzárkóztatást, tehetséggondozást kitűnő szakemberek végzik. Csak az ő segítségükkel van esély a kollégistának hátrányai leküzdésére. A Közoktatási Törvény módosításakor az előterjesztő számára mégsem a minőség volt a legfontosabb szempont, amit érvényesíteni kívántak. A munka anyagokat megismerve világossá vált, feladat szűkítésről van szó. Például 100 kollégistánként egy nevelőtanár alkalmazható majd. Ez a kollégiumi élet tönkretételét is jelentette volna. A nevelőmunkára fordítandó időkeret szűkítését nem hagyhattuk annyiban. Lobbyztunk. Elkészítettük a  szövetség törvény módosító javaslatait és eljuttattuk az országgyűlési képviselőknek. Örömmel tapasztaltuk, hogy az egyes pártok figyelembe vették javaslatainkat. Ennek köszönhetően  a Kt. 53.  paragrafus 7. bekezdése tiszta helyzete teremt. Ez a kollégiumok megmentését, szakmai távlatokat jelent!

A statisztikák szerint még mindig sok az üres hely a középiskolai kollégiumokban. Miért?

–  A jelenség hordoz területi és iskolatípus szerinti szóródást. Ha kevés a jelentkező a városi középiskolába, akkor több esélye van a diákoknak más településről bekerülni. Nekik viszont kollégium kell. Demográfiai csúcs esetén az iskolák helyi jelentkezőkkel is feltudják tölteni az iskolát. Ekkor beszűkül a más településről jelentkezők esélye. Látható, hogy fordított tendencia mutatkozik az iskolai és a kollégiumi létszámhelyzet között. A felsőoktatásban mindig kevés a kollégiumi hely, így kézenfekvőnek látszott főiskolásokkal, egyetemistákkal megtölteni az üres helyeket. Itt azonban újra a fenntartói érdekeltség hiányának problémájába ütközünk. A felsőoktatás nem a helyi önkormányzat ellátási feladatköre, az igénybevevők viszont itt kilincselnek. Szerencsére már több városban van példa arra, hogy a felsőoktatási intézmény és a középfokú kollégiumot fenntartó önkormányzat megállapodást kötött a szabad férőhelyek ideiglenes átengedésére.

– Nem ritka a koedukált kollégium sem. Ez a jövő?

– A népességet a fiatalabb korosztályokat tekintve is több a nő, mint a férfi, az iskolás korúak között a lány. Nem meglepő tehát, hogy a kollégiumokba is egyre több lány jelentkezik. A szülők a fiuknak inkább megengedik a bejárást. Roppant költséges lenne külön leány és fiú kollégiumokat fenntartani. Egyszerűbb megoldás a koedukáció. Ennek természetesen vannak pedagógiai előnyei is. A kollégiumot igénybe vevő korösszetétel is változik. Leképezi az iskola szerkezeti változásokat. Nemcsak a  poszt szekunderi képzésben résztvevők, és a lányok számának növekedése jellemző a középiskolai kollégiumokra, hanem a 14. év alatti gyerekek megjelenése is. Sok gimnázium indít 4-6 évfolyamot és ezek a gyerekek is igénybe veszik a kollégiumot.

– Nem esett szó a tárgyi feltételekről. Hogyan állnak?

– Jól-rosszul. 1994-ben készítettünk egy országos helyzetképet, amelynek eredményit egy kiadványban tettük közzé. Minden intézményen meglátszik az évtizedes pénzszűke. Kevés kollégiumnak van saját konyhája, ezért a drága étel beszállítást kénytelen választani az étkezés megoldására. Jó viszont, hogy mind több  helyütt nyitnak teakonyhát, ahol a diák elkészíthet magának valamit. A legtöbb kollégiumban 100-150 fő lakik 4-6-10 személyes szobában.  Még mindig jellemző az emeletes ágyas elhelyezés. A tanulótermek általában 40-50 személyesek, de törekszenek önálló íróasztalt biztosítani. Az 1974-es építési normatíva szerint a kollégiumokban 10 személyre 1 zuhanyt és 1 WC-t kell építeni. /A kollégiumok többsége nem felel meg ennek az előírásnak. Sok kollégium létrehozott alapítványt is a forrásbővítésre. Most például már szervezik az adóból megszerezhető egy százalék megszerzését a szülők a volt kollégisták körében. Nagy gond a szolgálati lakás. Ismeretes, hogy 1956-ig a vezetőnek és a gondnoknak kötelezően bent kellett lakni az épületben. Minthogy a fenntartók nem adtak cserelakásokat, a kollégiumokban jelentős a férőhely veszteség az idegen bentlakók miatt. Ha kiköltözhetnének, mintegy 6 %-kal nőne a kollégiumok befogadóképessége.

Végül meg kell említeni a szakképzési alap körüli problémát. A kollégium törvényesen nem jut hozzá a szakképzési alaphoz. Azért nem mert nincs felsorolva a támogathatók között. A szakképzési alap tehát délelőtt támogatja a tanulót az iskolába, délután a kollégiumban már nem. Ez elfogadhatatlan diszkrimináció. A kollégista gyereknek még inkább szüksége van nyelvtanulási eszközökre, számítógépre. Ők nem ülhetnek otthon oda a géphez programozni. Az ügyesebb vezetők természetesen iskolai együttműködéssel találtak újabb forrásokat az eszközök bővítésére. A kollégiumi szövetség következő nagy feladata lesz a szakképzési alap hozzáférhetőségének kiharcolása.

Novák Gábor

Közli Köznevelés 1997 szeptember 10.

Szakértők és szaktanácsadók a közoktatásban

2009. június 17.

http://www.ofi.hu/tudastar/szakertok-szaktanacsadok

 Szakértők és szaktanácsadók a közoktatásban

 Az 1993-as közoktatási törvénymódosításban olvashattunk először közoktatási szakértőkről, mint akik egyedül jogosultak arra, hogy fenntartói, önkormányzati vagy egyéb megbízás alapján a nevelő-oktató intézményekben szakmai ellenőrzést végezzenek. A minisztérium a törvénymódosítás hatálybalépése után hamarosan pályázatot hirdetett az országos szakértői listára történő felkerülésre. Azóta több fordulóban mérettettek meg a pályázók, és közülük ma már mintegy két és félezren felkerültek öt évre a független közoktatási szakértőket nyilvántartó országos listára, megbízás alapján részt vehetnek az intézmények szakmai ellenőrzésében, mint azt megbízóleveleik is tanúsítják. (Itt érdemes megjegyezni, hogy a szakmai ellenőrzés mellett – a helyi önkormányzatok jegyzőjének hatáskörében – létezik törvényességi ellenőrzés is, az intézmények jogszabályszerű működésének figyelemmel kísérésére és szükség szerinti intézkedések kezdeményezésére.)

A szakértői munkát új, de nem előzmények nélküli tevékenységnek tekinthetjük, hiszen a néhány emberöltővel ezelőtt katedrán álló pedagógusnak és diákjainak sok szorongást okozó tanfelügyelők, majd későbbi utódaik, a szakfelügyelők, ha nem is teljesen azonos, de sok tekintetben hasonló feladatot láttak el. Az utóbbi évtizedek iskolafelügyeleti vitái eredményezték közeli szakmai változatuk, a szaktanácsadó megjelenését, aki már nem ellenőrizte az iskola szakmai munkáját, hanem segítette a pedagógust, mint ahogy teszi ezt ma is az önkormányzati pedagógiai intézetek munkatársaként. Már a kezdetekben nyilvánvaló volt, hogy a lényegét tekintve eltérő, de némely szempontból mégis hasonló tevékenységet ellátó szakértők és szaktanácsadók között a feladatellátásból keletkező átfedések miatt súrlódások, ellentmondások keletkezhetnek.

A szaktanácsadó mint az intézmények pedagógiai munkájának hivatott segítője nem vehet részt az ellenőrzésben, hisz az a szakértők feladata. Ha azonban szerepel az országos szakértői listán, őt is megilleti az ellenőrzés joga. Ez azonban esetenként etikai összeférhetetlenséget is jelent, hiszen egyelőre semmiféle szabályozás nem zárja ki, hogy netán ugyanaz a szakértő végezzen ellenőrzést egy intézményben, aki előzőleg ugyanott szaktanácsadóként segítette a pedagógiai munkát. Nincs még szabályozva a szakértők továbbképzésének rendszere sem, noha az első megbízást kapott szakértőknek három éven belül vizsgázniuk kell, ha továbbra is listán szeretnének maradni. Ebben a továbbképzési, vizsgáztatási és gyakorlatot segítő feladatban nyújt jelentős támaszt a minisztériumnak a Budapesti Műszaki Egyetem Pedagógiai Tanszékén működő Közoktatási Vezető Szak, ahol Mezei Gyula docens vezetésével az elmúlt években több mint ezer, kétéves posztgraduális képzésben részt vett pedagógus diplomázott, ezzel jogot szerezve arra, hogy az országos szakértői listára kerüljön. A BME-n és a Miskolci Egyetemen egyéves felsőfokú tanfolyam indult a szakértők, illetve mentorok felkészítésére, akik szakértők továbbképzésében kívánnak részt venni.

A hazai pedagógiai könyvpiacon egyre jelentősebb OKKER Oktatási Iroda gondozásában jelent meg a szaktanácsadó rendszer bevezetését egykor szorgalmazó Szebenyi Péter nek, a kiváló tantervelméleti szakembernek és Mezei Gyulá nak, az iskolafelügyeleti kutatás közismert szaktekintélyének Szakértők-tanácsadók módszertana című, egyetemi továbbképzési tananyag egyik fontos elméleti részét tartalmazó kötete, amelyben a szakfelügyelet hazai és külföldi tapasztalatairól, a szakértők és a szaktanácsadók feladatairól, a szakértő ellenőrző munkájáról és a fentiekben vázolt ellentmondásokról olvashatunk új ismereteket és eligazító értelmezéseket. Ez az igényesen kivitelezett és összeállított kiadvány (a szerkesztés Petró András munkáját dicséri) nemcsak a képzésben részt vevő hallgatónak, hanem valamennyi országos szakértőnek és szaktanácsadónak nyújt hasznosítható információkat, és a gyakorló pedagógusok mellett az oktatásirányítók is számos, döntésüket segítő ismeretet meríthetnek belőle munkájukhoz.

A kötet nagyon fontos megállapítása, hogy értelmezi a “szakértő” kifejezést. Hangsúlyozza, hogy mind a szaktanácsadó, mind a szakértő kiváló tudású, felkészültségű szakember, területének igazi szakértője. Különbség a két funkció között a végzett munka jellegében van: a szaktanácsadó a segítő, fejlesztő; a szakértő az ellenőrző, vizsgáló. (El lehet gondolkodni azon, nem lenne-e helyes a kétfajta tevékenység elnevezését kifejezőbben megkülönböztetni.)

Szebenyi Péter a felügyelet, a szaktanácsadói munka történelmi áttekintésével valósághűen érzékelteti az elmúlt évtizedek oktatásmetodikai konfliktusait, a pártpolitika hegemonisztikus törekvését a szakmai irányításban. Jól értelmezhető leírásban ismerkedhet meg az olvasó a tantervfejlesztés módszertanával, a helyi tantervkészítés folyamatával, a vizsgálat-mérés követelményrendszerével, az adatok objektív feldolgozásának menetével. Fontos része a kötetnek Mezei Gyula szakértői ellenőrzésről szóló írása, hiszen ennek a területnek – Benedek István: Közoktatási szakértők kézikönyve című munkáját (amely ugyancsak OKKER-kiadvány) és a szerzők kisebb terjedelmű publikációit kivéve – nincs számottevő szakirodalma. A szaktanácsadói (segítő munka) és szakértői (ellenőrző tevékenység) pontos értelmezésére pedig – megfelelő minisztériumi szabályozás hiányában – alapvetően szükség van, hiszen a szakértők többsége nem rendelkezik szakfelügyeleti, ellenőrzési tapasztalatokkal, így számukra rendkívül fontos útmutatást jelent mindaz, amit erről a területről ebben a kötetben olvashatnak. A szakértők éppen egy évvel ezelőtt hozták létre szakmai érdekeik képviseletére a mára mintegy ezer fővel működő Közoktatási Szakértők Egyesületét (elnöke Mezei Gyula ), mert érezték a függetlenséggel óhatatlanul együtt járó elkülönülésüket, magukra hagyatottságukat. Fontos szakirodalmi művel jelentkeztek tehát a szerzők, hiszen a leendő szakértők felkészítéséhez és a már gyakorló szakértők munkájához, eligazodásukhoz a közoktatás-vezetés útvesztőiben, a NAT-konform tantervek összeállításához és értékeléséhez adnak jelentős segítséget tudományos igényű és igen olvasmányos kötetükkel.

Szebenyi Péter-Mezei Gyula: Szakértők-szaktanácsadók módszertana. OKKER Oktatási Iroda, Bp., 1996. A kiadást a Soros Alapítvány és a Vezetőképzésért Alapítvány támogatta.

Százdi Antal

KÖSZÖNTŐ

 A kerek jubileum mindig lehetőséget ad arra, hogy a szervezet robotosai is kintekintsenek, összegezzenek és számvetést készítsenek a megtett út eredményeiről.  A Babus Jolán Középiskolai Kollégium munkatársi közössége és az itt végzett diákok jó szívvel tehetik ezt, hiszen „a mindennapok hordalékából mosták, mossák ki életük maroknyi aranyát”.          Megtisztelő számomra, hogy a 20 év történését szakmai és emberi barátságokkal kísérhettem végig. Emlékszem az indulás nehézségeire, amikor – ha nem is a semmiből -, de a nagyon kevésből kellett építkezni és jövőképet adni a ránk bízottaknak. A kialakult szakmai műhely rövid időn belül és azóta is hallatta és hallatja a hangját, országos rangú szakmai műhellyé vált. A „Babus” a végvári játékok ötletadó organizátoraként, a megyei kollégiumi találkozók szervezőjeként, bázisintézményként a tevékenység kínálójaként és az Arany János Program befogadójaként biztos pillére a magyar kollégiumi mozgalomnak. Több alkalommal lehettem részese megyei, országos szintű rendezvényeiknek, vendégként, előadóként, tanácsadóként.  A kollégium a szervezeti kultúra olyan magas fokát érte el, amely példamutató, de ugyanakkor nehezen követhető mérce mások számára. A szervezetben mindig igény volt az állandó tanulás, képzés, így több munkatárssal ismerkedhettem meg közvetlenül, különböző szakmai képzéseken. Mindegyikük hittel, elkötelezettséggel sugározta és sugározza „a Babus” szellemiségét, a kollégiumi nevelőtanári munka semmivel nem mérhető elkötelezettségét.   A leltár nyilván a nagy igyekezet ellenére sem lehet teljes, hiszen 20 év mindennapjait, a történéseket nem lehet maradéktalanul kronológiába állítani. A mérföldkövek azonban üzennek, világítanak, biztos oszlopként irányt mutatnak a szakmai igényességgel és elkötelezettséggel közelítők számára.   Dr. Szabó Istvánné iskolateremtő, szervezetfejlesztő tevékenysége a példa erején túl azért is fontos, mert bizonyítja, hogy a vezetés lényege a jövőképadás képessége és a biztos kézzel történő utánpótlás nevelés is. Vezetői szinten és munkatársi szinten olyan ütőképes csapatnak adta át az irányítást, amely kontinuitást jelenthet a kollégium töretlen fejlődéséhez. Személyén keresztül fűzte fel – ma inkább úgy mondanánk – pozícionálta a kollégiumot, a kollégiumi nevelés országos nagy rendszerébe, ahol a Kollégiumi Szakmai és Érdekvédelmi Szövetség örömmel integrálta szakmai módszertani tudásukat, elkötelezettségüket, kultúrájukat.

Mi a Babus Jolán Középiskolai Kollégium mai üzenete? Cselekvő részvétel az esélyteremtésben, a mentorálásban és a jövőkép adásban. Mert mi is a vezetés lényege? A ránk bízottak számára a jövőképadás képessége. Tegyék ezt továbbra is, hasonló hittel és elkötelezettséggel!

Budapest, 2009. július 15.

Dr. Benedek István

Önkéntesség Európai Éve 2011

Az Európai Bizottság 2009 júniusában tett javaslata és az Európai Tanács 2009 novemberében hozott határozata alapján 2011 az Önkéntesség Európai Éve lesz.

Európai Éve – Magyarország Nemzeti Programjának munkaterve az alábbi link alatt: www.onkentesseg2011.hu érhető el.

2011. január 8-án a Millenáris Teátrumban tartott Önkéntesség Európai Éve megnyitóján Szászfalvi László államtitkár bemutatta az év nagyköveteit: Miklósa Erika opera-énekesnőt, aki New York-i szereplése miatti távollétében videó üzenetben köszöni meg a felkérést, Feke Pál színművészt és Vajda Attila olimpiai bajnok kenust. Az Európai Év Nagykövetei közreműködnek az Év célkitűzéseinek hatékony közvetítésében, személyes szerepvállalásukkal felhívják a figyelmet az önkéntes tevékenység kiemelkedő jelentőségére.

Hazánkban még nincs kialakult kultúrája az önkéntességnek. A középiskolása után egyre többen készülnek valamelyik Európai Unió tagországban továbbtanulni. Külföldön fontos egyetemista „kötelezettség, elvárás” az önkéntesség.

A Nemzeti Erőforrás Minisztérium oktatásért felelős, valamint a szociális, család- és ifjúság ügyért felelős államtitkársága a Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat szellemében pályázati felhívást tett közzé a középfokú nevelési-oktatási intézményeknek, hogy vegyenek részt a Társadalmi Szolidaritási programban  (TÁRS-program 2011.)

http://www.onkentesseg2011.hu/palyazatok_tars.shtml

A program célja, hogy a résztvevők körében szemléletváltás következzen be a szűkebb és tágabb környezetükhöz, a rászorulókhoz és a közjóhoz fűződő viszonyuk tekintetében. A pályázati részvétel kötelezettségével az intézmény azt vállalja, hogy egy projektvezető pedagógus segítségével a programban résztvevő diákok egyénileg és csoportosan, személyenként legalább 30 óra közösségi szolgálatot végeznek.

Kollégiumunkban 18 fő jelentkezett a programban való részvételre. Sikeres pályázatot adtunk be, így az ország kollégiumai közül egyedül mi veszünk részt e közösségépítő feladatban. A pályázat feltétele volt, hogy jelöljünk meg együttműködő partnerintézményt akivel – befogadóként – biztosított a közös munka.  Megkerestük a közeli Fővárosi Önkormányzat Bólyai utcai gyermekotthon vezetését. Tájékoztattuk őket a program lényegéről és a jelentkező diákok lelkesedéséről. Az eredményhirdetés után elkezdődött a közös munka (helyszín bejárása, ismerkedés az intézmény dolgozóival). Lukács Márta, a gyermekotthon igazgatója tájékoztatást adott a gyermekvédelmi munka lényegéről, tapasztalatairól, fontosságáról és munkatársainak nagy elkötelezettségéről. Öröm volt hallani, hogy szívesen fogadnak mindennemű együttműködő szándékot és segítséget, mert a folyamatosan üzemelő intézményben fontos, hogy a gyermekotthoni keretek mellett a gyerekeket minél sokoldalúbb inger érje.

A pályázatnak szigorú költségvetése van. A pénz beosztása  szintén jó lehetőség és tanulási folyamat a programban résztvevőknek, hiszen nem lehet elkölteni egy eseményre az összes forrást. A megvalósításhoz pontos projekttervet készítettünk, kialakultak azok a párok, akik egy-egy nap a gyermekotthonba mennek a gyerekekhez, illetve, akik szervezik a közösségi programokat (kézművesség, Csodák Palotájába való látogatás, mesedélután, palacsinta- és kakaó délután, lovaglás, stb.). Az eseményeket dokumentálni is kell, így folyamatosan készítünk video felvételeket, fényképeket, feljegyzéseket. Ez az archiválás nemcsak a kollégium web-lapja számára készül, hanem a pályázati elszámolás fontos feltétele is.

Kollégiumunk szép és igényes kerttel rendelkezik. Az önkéntesség projekt része, hogy gyógynövényágyást alakítunk ki. A termést később szakköri munkában felhasználjuk (saláta, tea, szépészet stb.) Egynyári és évelő növényeket ültetünk, amelyekben naponta gyönyörködhetünk. Katalogizáljuk a fás és lágyszárú növényeket. Posztereken és növényjelző táblákon mutatjuk be az ismertetést.

A TÁRSprogram nagy érdeklődésnek örvend, új elemekkel gazdagodott a kollégium nevelő-oktatómunkája.

Dr. Benedek István

Az önkéntesség konferencia bemutatkozó recenziója 2011. augusztus 11.

Változások a vezetésben, az intézményvezetés változásai

Új hangsúlyok és kompetenciák az intézményvezetői (óvodavezetői, iskolaigazgatói) munkában

2013. május 16-án kerül megrendezésre a „Változások a vezetésben, az intézményvezetés változásai” címmel Dr. Benedek István vezetéstudományi kutatató, közoktatási szakértő legújabb szakmai napja. A „Vezető lettem!” és a „Hogyan írjunk sikeres intézményvezetői pályázatot?” című programjai után dr. Benedek István készen áll további segítséget adni az érdeklődő  intézményvezetőknek.

A tréning tervezett témái között szerepelnek például a gazdasági önállóság nélküli vezetés kapcsán felmerülő problémák és az életpályamodellhez kapcsolódó intézményi teljesítményértékelés lehetőségei. A résztvevők megismerkedhetnek azzal, hogy munkájukban hová kerülnek az új „hangsúlyok,” megtudják, hogy a köznevelési változások közepette intézményvezetőként milyen kompetenciákkal kell rendelkezniük a helytálláshoz. A témakörök multimédiás prezentáció kíséretében élményszerű tréningmódszerek alkalmazásával kerülnek feldolgozásra, építkezve a résztvevők által hozott konkrét kérdésekből, példákból.

A programról az előadót kérdeztük:

Raabe Akadémia: Milyen változásokra utal a képzés, tréning címe?

B.I.: A gazdasági-társadalmi jogi környezetben végbemenő változások (alaptörvény, közigazgatási reform-járások, köznevelési törvény stb.) nem hagyták érintetlenül a köznevelési intézményrendszert. Az állami fenntartás és az intézményműködtetés különböző szervezeti módjai az intézményvezetői feladatok újragondolását igénylik. Megszűnt az igazgató gazdálkodási önállósága, nincs munkáltatói jogkör, több munkáltató által kinevezett munkatársak dolgoznak az intézményben, akikkel szervezeti célokat kell megvalósítani.

R.A.: Ön szerint miért éri meg egy intézményvezetőnek eljönni a tréningre?

B.I.: Megéri,
·    mert más nézőpontból fogja tudni értelmezni a változást, megérti a siker, a teljesítmény és a hatékonyság kapcsolatát;
·    mert segítséget kap a sürgős és fontos, a fontos, de kevésbé sürgős teendők eldöntéséhez, a prioritások meghatározásához;
·    mert az „aha” élmény birtokában új elhatározásokhoz és motivációkhoz juthat;
·    mert összehasonlíthatja ismeretanyagát, felkészülőségét másokéval;
·    mert meggyőződhet arról, hogy a professzionális intézményvezetésnek nincs alternatívája.

R.A: Hogyan és milyen céllal építette fel a szakmai nap programját?

B.I.:  A képzés és a tréning során szituációelemzéssel, fókuszcsoportos feldolgozással és különböző tréningtechnikák alkalmazásával élményszerűen gondoljuk át a vezetői munka paradigmaváltását. A tapasztalt vezető (akár magabiztos vagy elbizonytalanodó) vagy a vezetésre most vállalkozó kolléga is megtapasztalhatja a kihívás mélységét, felelősségét. Az élmény és az új tudás segít a vezetésfejlesztés, a szervezetfejlesztés, a személyzetfejlesztés és a minőségfejlesztés, teljesítményértékelés újragondolásában. Foglalkozunk az új intézmény- és vezetői értékelés módszereivel, a szakfelügyelet fogadásával és a pedagógus-életpályamodell bevezetéséhez szükséges szervezeti felkészüléssel.

R.A.: A korábbi tréningjeiről kapott visszajelzéseket a hallgatóitól? Milyen kérdésekkel fordulnak Önhöz?

B.I.: Minden tréning után anonim elégedettségi kérdőívet töltenek ki a résztvevők. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy elismeréssel értékelik a teljesítményt, a légkört és a kapott ismerteket a résztvevők. A témától függően képzéseim, tréningjeim résztvevőinek harmada/fele visszajáró érdeklődő, ezért is szükséges a folyamatos megfelelés, tartalmi megújulás.
Köznevelési szakértőként lehetőséget biztosítok a résztvevőknek a folyamatos coaching-ra, tehát coach-ként is rendelkezésre állok. A legutóbb négy hallgató vezetői pályázatát mentoráltam, de sokan keresnek napi azonnali konfliktuskezelési problémákkal, vagy törvényi értelmezésben várnak megerősítést.

Sok szeretettel várunk minden érdeklődőt dr. Benedek István tréningjére!

Bővebb információ és jelentkezés itt>>

http://www.raabe.hu/akademia/tanusitvanyt-ado-kepzes/hogyan-irjunk-sikeres-intezmenyvezetoi-palyazatot.html?c=VAV1303WEB

Három dimenzió

Bátor vállalás pedagógusnak lenni. Még bátrabb, ha az állandó nyilvánosság és napi megmérettetés után (mellett) kötetbe is rendezzük negyedszázados örömeinket, küzdelmeinket, meditációinkat és útkeresésünket. A legbátrabb közülünk Farkas Olga tanár és pályatársunk. Útkeresés és továbbadás-25 év a pedagógus pályán- című kötetében (Desingner Stúdió Bt. Szeged 2000) osztja meg velünk érdeklődő kollégákkal szakmai történéseit. Teszi ezt nyílt őszinte teljességgel, következetesen. Nem kér reflexiót, elismerést vagy vitát, csupán összegez. Kitűnő szakmai operatőr és diagnosztaként fókuszál. Elindul az egészből, majd fokozatosan szűkít. Ahogyan megéli a szűkítés kínzó követelményét. Válaszút elé kerülünk mindannyian, akik a tudományba ártjuk magunkat. Nem lehet minden izgalmas területet egyszerre művelni, legalábbis magas fokon nem. A szerző is így jut el a pedagógia teljes harcmezejéről a gyermek és ifjúsági problémákon át a minőségügyig. A köztes állomásokon is megáll. Annyit tartózkodik ott, amennyivel használni tud. A tapasztalás felemelő érzésével továbbáll. Kis diák után jöhet a nagy diák, majd a felnőtt diák, a hallgató. A kisiskola után az Universitas. Nincs kihagyott lépcső, megszolgált minden helyzetért, minden helyzetben. Az operatőr és diagnoszta szűkít, hogy a nagy általánosból eljusson a lényeghez, és közben megragadja az egyedit. A minőség témakörében kíván releváns választ adni szakmai fehér foltokra, nem törődve és nem behódolva az éppen divatos diszciplináriusoknak.
Ebben a szolgáló tartásban van valami egyedi, fegyelmezett kutatói attitűd. Talán ez a vállalás titka is.
Amikor valamennyien kerek évfordulóhoz érünk érdemes lesz ilyen „farkasolgásan” leltározni. A közoktatás embert-próbáló kitörési pontjait csak így láthatjuk. A bölcselet így szól: „Aki mindig a hegytetőn állt, nem ismeri a feljutás örömét”. Induljunk a hegytetőre, köszönjük a példát.
Dr. Benedek István
Budapest, 2000-11-10

 

Húsz év múlva……

Keszthelyre tartva az autórádióban a középiskolai szalagavatók kedvenc Máté Péter dala szólt:

„Húsz év múlva az ifjú vándor megpihen,

De hosszú még az út és közben valamit tenni kell.”

1990.ben az alakuló ülésen nem énekeltük ezt a dalt. Pihenésről meg szó sem lehet húsz év után sem. A szakmai „vándorok” a huszadik megállónál most is összejöttek, a hívó szó ismét, a „KÖZÖS ÜGY, A KOLLÉGIUM” volt.

Ha nem is a semmiből, de nagyon kevésből álmodta meg, hozta létre egy szűk, elkötelezett kollégiumpedagógusi kis csapat a Kollégiumi Szakmai és Érdekvédelmi Szövetséget 1990-ben. A szervezeti születés annak félelme és felismerése volt, hogy a rendszerváltozás nagy átalakulásának folyamatában újra árván marad a társadalmi esélyteremtés, a társadalmi mobilitás egyik fontos intézményrendszere.

A két évtized történéseire, eredményeire Keszthelyen országos kollégiumi konferencia keretében emlékeztek 2010. december 10-12. között a résztvevők, akiket Hoffmann Rózsa, a NEFMI oktatási államtitkára is köszöntött.

Magukhoz méltóan, szerényen rövid időt szántak az emlékek, az eredmények bemutatására. Archiváltan mutatták be a mérföldköveket. Megvitatták a szakma legaktuálisabb kérdéseit. Szó esett az új közoktatási törvény és pedagógusi életpálya modell koncepciójáról, a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatásáról, a tehetséggondozásról, a szakmai innovációról, éppúgy, mint a jövő feladatairól, a megváltozott társadalmi, gazdasági környezet feltételrendszeréről és ennek kollégiumokat érintő hatásairól. A témaköröket a kollégiumi szakma legismertebb előadói mutatták be. A formális konferencia-napirendek teljesítése mellett természetesen az ilyen összejövetelek fontos eseménye az informális kapcsolatok ápolása, a tapasztalatcsere, a meghitt kollegiális és baráti beszélgetés. Ehhez a Hotel Helikon Keszthely helyiségei és figyelmes vendéglátása adott teret és keretet.

Egy szakmai konferenciához méltóan ismét új kiadvánnyal gazdagodott a kollégiumi szakirodalom, mert a Szolnoki Városi Kollégium az „Úton, útközben a kollégiumi esélyteremtésért 2009” után szakmai műhelymunkáját folytatva megjelentette a „A kollégiumi esélyteremtés módszertana 2010” című, hasonlóan igényes kötetét. A három napos programban helyet kapott az elmúlt 20 év szorgosainak elismerése is. A szövetség elnöke, Horváth István kollégiumi emlékérmet adományozott az alapítóknak, a megyei elnököknek, a tagozatvezetőknek és az ügyvivőknek.

Egy modern társadalomnak alappillérei a civil szerveződések és kezdeményezések. Nincs – alig van – ma az országban olyan szakmai szervezet, amely minden egyes feladatát saját erőből oldott volna meg 20 éven keresztül.

A kollégiumi nevelés-oktatásnak és a mögötte álló mintegy 100 ezer családnak az intézményfenntartói rendszer sajátosságai miatt alig van érdekérvényesítő képessége. Ezt a hiányt pótolja a Kollégiumi Szakmai és Érdekvédelmi Szövetség. A Szövetség minden közoktatási törvénymódosításnál igényes, szakmai anyagokkal kezdeményezte a változásokat a kollégiumok érdekében. A fenntartókkal és a mindenkori oktatásirányítással kemény, nyílt, szakmai és érdekérvényesítési csatákat vívott minden – a kollégiumokat marginalizálni akaró – törekvéssel szemben. A kollégiumi nevelés-oktatásnak nincs egyetemi tanszéki kutató bázisa, de van belső, kollégiumi akadémiai továbbképzése és vannak lelkes, felkészült szakemberei. A Nemzeti Alaptantervet és annak módosításait jelentős állami költségvetési támogatással hivatalosan szervezett szakértő műhelyek fogalmazták meg, a Kollégiumi Nevelés Országos Alapprogramjának kiadását és szakmai koncepcióját a Kollégiumi Szakmai és Érdekvédelmi Szövetség kezdeményezte, generálta a gondolattól a rendelet kiadásáig. A belső szakmai továbbképzéseket, a multiplikációt, a szakmai kiadványokat a szövetség szervezésében és gondozásában lehetett megoldani.

A két évtizedes következetes kiállásnak is köszönhető, hogy Pokorni Zoltán, a Parlament Oktatási Bizottságának az elnöke vállalta a konferencia védnökségét, és személyes hangú, a szövetség munkáját méltató, a szövetséget szakmai partnernek tartó, a kollégiumi ügy fontosságát hangsúlyozó levélben üdvözölte a konferenciát.

A konferencia záródokumentum elfogadásával fejeződött be. A dokumentum szerényen említi a két évtizedes utat, koncentrál a jelen helyzet fontosságára, és nagy várakozással tekint az esélyteremtés és a társadalmi mobilitásban, a szakmai fejlesztésben való részvételre, felajánlva az oktatásirányítás számára a további együttműködő segítséget.

„Elbúcsúzunk, holnap már távol vagyunk,

Húsz év múlva lehet, hogy találkozunk?”

 2010-12-13

Benedek István