Kollégiumi Akadémia

A Kollégiumi Szakmai és Érdekvédelmi Szövetség megbízásából 2004 óta vezetem a Kollégiumi Akadémiát. Eddig öt tematikát dolgoztam ki, amelyeket Pedagógus Akkreditációs Tanács (PAT) elfogadott és nyilvántartásba vett. Eddig háromszáz kollégiumi pedagógus élt a lehetőséggel és érdeklődött a kollégiumpedagógiai módszertani kultúra megújítása során.

Budapesten kívül kihelyezett képzések helyszínei voltak:  Vásárosnamény, Debrecen, Nyíregyháza, Szolnok, Székesfehérvár, Dunaújváros.

Jelenleg két 30 órás kurzusra van indítási engedélyünk. Hasznos lenne, ha a kollégiumpedagógusok élnének a lehetőséggel és megfelelő kreditekkel várnák a pedagógus életpálya modellhez kapcsolódó minősítést. A két képzésünknek  2015.-ig van érvényes indítási engedélye. Megtekinthető az Oktatási Hivatal honlapján:

Program neve

Alapító neve

Nyilvánt. szám

Engedélyszám

Érv. vége

Állapot

A kollégiumi nevelés minősége, eredményessége Kollégiumi Szakmai és Érdekvédelmi Szövetség A/6261/2010 OKM-1/22/2010 2015.03.23 Oktatásért felelős miniszter által elfogadva
Kollégiumi nevelés-oktatás kompetencia alapú fejlesztése Kollégiumi Szakmai és Érdekvédelmi Szövetség A/6173/2009 OKM-3/15/2010 2015.01.14 Oktatásért felelős miniszter által elfogadva

 Megemlékezés

 

Húsz év múlva……

 

Keszthelyre tartva az autórádióban a középiskolai szalagavatók kedvenc Máté Péter dala szólt:

„Húsz év múlva az ifjú vándor megpihen,

De hosszú még az út és közben valamit tenni kell.”

1990.ben az alakuló ülésen nem énekeltük ezt a dalt. Pihenésről meg szó sem lehet húsz év után sem. A szakmai „vándorok” a huszadik megállónál most is összejöttek, a hívó szó ismét, a „KÖZÖS ÜGY, A KOLLÉGIUM” volt.

Ha nem is a semmiből, de nagyon kevésből álmodta meg, hozta létre egy szűk, elkötelezett kollégiumpedagógusi kis csapat a Kollégiumi Szakmai és Érdekvédelmi Szövetséget 1990-ben. A szervezeti születés annak félelme és felismerése volt, hogy a rendszerváltozás nagy átalakulásának folyamatában újra árván marad a társadalmi esélyteremtés, a társadalmi mobilitás egyik fontos intézményrendszere.

A két évtized történéseire, eredményeire Keszthelyen országos kollégiumi konferencia keretében emlékeztek 2010. december 10-12. között a résztvevők, akiket Hoffmann Rózsa, a NEFMI oktatási államtitkára is köszöntött.

 

Magukhoz méltóan, szerényen rövid időt szántak az emlékek, az eredmények bemutatására. Archiváltan mutatták be a mérföldköveket. Megvitatták a szakma legaktuálisabb kérdéseit. Szó esett az új közoktatási törvény és pedagógusi életpálya modell koncepciójáról, a hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatásáról, a tehetséggondozásról, a szakmai innovációról, éppúgy, mint a jövő feladatairól, a megváltozott társadalmi, gazdasági környezet feltételrendszeréről és ennek kollégiumokat érintő hatásairól. A témaköröket a kollégiumi szakma legismertebb előadói mutatták be. A formális konferencia-napirendek teljesítése mellett természetesen az ilyen összejövetelek fontos eseménye az informális kapcsolatok ápolása, a tapasztalatcsere, a meghitt kollegiális és baráti beszélgetés. Ehhez a Hotel Helikon Keszthely helyiségei és figyelmes vendéglátása adott teret és keretet.

Egy szakmai konferenciához méltóan ismét új kiadvánnyal gazdagodott a kollégiumi szakirodalom, mert a Szolnoki Városi Kollégium az „Úton, útközben a kollégiumi esélyteremtésért 2009” után szakmai műhelymunkáját folytatva megjelentette a „A kollégiumi esélyteremtés módszertana 2010” című, hasonlóan igényes kötetét. A három napos programban helyet kapott az elmúlt 20 év szorgosainak elismerése is. A szövetség elnöke, Horváth István kollégiumi emlékérmet adományozott az alapítóknak, a megyei elnököknek, a tagozatvezetőknek és az ügyvivőknek.

 

Egy modern társadalomnak alappillérei a civil szerveződések és kezdeményezések. Nincs – alig van – ma az országban olyan szakmai szervezet, amely minden egyes feladatát saját erőből oldott volna meg 20 éven keresztül.

 

A kollégiumi nevelés-oktatásnak és a mögötte álló mintegy 100 ezer családnak az intézményfenntartói rendszer sajátosságai miatt alig van érdekérvényesítő képessége. Ezt a hiányt pótolja a Kollégiumi Szakmai és Érdekvédelmi Szövetség. A Szövetség minden közoktatási törvénymódosításnál igényes, szakmai anyagokkal kezdeményezte a változásokat a kollégiumok érdekében. A fenntartókkal és a mindenkori oktatásirányítással kemény, nyílt, szakmai és érdekérvényesítési csatákat vívott minden – a kollégiumokat marginalizálni akaró – törekvéssel szemben. A kollégiumi nevelés-oktatásnak nincs egyetemi tanszéki kutató bázisa, de van belső, kollégiumi akadémiai továbbképzése és vannak lelkes, felkészült szakemberei. A Nemzeti Alaptantervet és annak módosításait jelentős állami költségvetési támogatással hivatalosan szervezett szakértő műhelyek fogalmazták meg, a Kollégiumi Nevelés Országos Alapprogramjának kiadását és szakmai koncepcióját a Kollégiumi Szakmai és Érdekvédelmi Szövetség kezdeményezte, generálta a gondolattól a rendelet kiadásáig. A belső szakmai továbbképzéseket, a multiplikációt, a szakmai kiadványokat a szövetség szervezésében és gondozásában lehetett megoldani.

A két évtizedes következetes kiállásnak is köszönhető, hogy Pokorni Zoltán, a Parlament Oktatási Bizottságának az elnöke vállalta a konferencia védnökségét, és személyes hangú, a szövetség munkáját méltató, a szövetséget szakmai partnernek tartó, a kollégiumi ügy fontosságát hangsúlyozó levélben üdvözölte a konferenciát.

A konferencia záródokumentum elfogadásával fejeződött be. A dokumentum szerényen említi a két évtizedes utat, koncentrál a jelen helyzet fontosságára, és nagy várakozással tekint az esélyteremtés és a társadalmi mobilitásban, a szakmai fejlesztésben való részvételre, felajánlva az oktatásirányítás számára a további együttműködő segítséget.

„Elbúcsúzunk, holnap már távol vagyunk,

Húsz év múlva lehet, hogy találkozunk?”

 

2010-12-13

Benedek István